Terepfutás mint meditáció
2020 tavasza sok mindent megváltoztatott az én életemben is. A pandémia előtt rengeteget utaztam a munkám miatt és a magánéletemben is. Dániából hazaköltözve Budapest belvárosában éltem és előfordult, hogy hónapok teltek el anélkül, hogy a természetben lettem volna (a Margit szigeti sétákat nem sorolnám ide. Amikor a világ bezárt, mint sokaknak nekem is az erdő volt az a hely, ahova újra és újra visszatérve igazi menedékre leltem. Két hónapra a Dunakanyarhoz költöztem, és innentől egy teljesen új, minőségi kapcsolódás jött létre bennem mind önmagammal, mind pedig a természettel.
A Duna-parti és zebegényi sétákat felváltották a kezdetben pár kilóméteres futások, majd később már terepfutások is a Börzsönyben és a Pilisben. Pár hónap múlva beszereztem első terepfutó cipőmet, mely lehetővé tette, hogy az erdőben is biztonságban fussak. Onnantól kezdve már az időjárás sem akadályozott meg abban, hogy a természetben sportoljak, sőt, egy jó cipővel és megfelelő öltözettel, sárban, hóban, esőben, szinte bármely terep és időjárási körülmény mellett élvezhetővé vált a mozgás.
De nem is a futás maga vált igazi szenvedélyemmé, hanem az a tudatállapot, ami a futás által elérhetővé vált és aminek még órákkal a mozgás után is élveztem a jótékony hatásait. A futás (vagy gyors séta) magával hozza légzésünk megváltozását. Szinte lehetetlen felszínesen lélegezni, a légzés azonnal elkezd mélyülni és felvesz egy tempót, egy ritmust. A terepen ehhez társul egy nagyon erős koncentráció is, hiszen a folyamatosan változó talajhoz és szintkülönbségekhez való alkalmazkodás és reagálás teljes figyelmet igényel. Érdekes azt is megfigyelni, hogy nem kell külön tudatos energiát arra fektetni, hogy kitaláljuk hova kell lépnünk, a lábak mintha pontosan tudnák, mi a következő lépés akkor, amikor jelen vagyunk.
Viszonylag rövid idő után kialakul egy meditatív állapot, a gondolatok elcsendesednek, de ellentétben egy ülő helyzetben végzett meditációval ez anélkül történik, hogy érzékszerveink visszahúzódnának. A hallásunkra, a látásunkra, a tapintásunkra mindvégig szükség van a tájékozódáshoz és általuk válik még élvezhetőbbé ez a sport.
A természet szépségei megajándékoznak a jelen átélésével.
A terepfutás közben szinte lehetetlen máshol lenni, mint az itt és mostban. Minden egyes alkalommal garantált a teljes fizikai és mentális megtisztulás. A sejtek megújulnak, a test és a szellem felszabadul.
